Az ember négy ereje, avagy Ady is tovább élhetett volna

Szerző: Tóth Gábor

Gondolatok a négy erőről

Amikor az erő szót halljuk, talán a hatalom vagy mások legyőzése juthat eszünkbe, amire világunk nagyban okot is szolgáltat. Az erő titkát sokan keresik és akik úgy vélik, rendelkeznek vele, demonstrálják ellenfeleik felé, elrettentés, félelemkeltés céljából. Az erőt a vezetői karizmák közé sorolják, szokták is mondani „erős kézzel kormányoz”, „kézben tartja a hatalmat”. A valódi erő azonban nem ilyen egyszerű, hanem összetettebb, sokoldalúbb.

Gondoljuk át, a teljesség igénye nélkül, milyen fajtái, helyesebben milyen komponensei vannak az erőnek, és melyik milyen előnyt tartogat a birtoklója és a körülötte élő emberek számára, valamint hogyan függnek össze egymással. Úgy is írhatnánk, vegyük górcső alá a „fantasztikus négyest”, a kifejezés anatómiai, lélek- és erkölcstani értelmében.

1. Fizikai vagy testi erő

A fizikai vagy testi erő az anyagi világ lényeges eleme, sok esetben a versengés, uralkodás eszköze. „Nyers” jelzővel is szokták illetni, ami megmutatja egyszerűségét: akinek nagyobb a fizikai ereje, az legyőzi a másikat, legyen az egyéni vagy tömeges küzdelem. Az ember fizikai ereje részben születési adottság, részben szerzett képesség, hiszen a fizikai erő edzéssel, gyakorlással fejleszthető. A régi időkben nagyobb jelentősége volt, hiszen nem volt olyan mérvű a technikai fejlődés, mint korunkban, ahol az ember testi erejét gépekkel, eszközökkel lehet helyettesíteni. A testi erővel való visszaélés tulajdonképpen az embert lealacsonyítja, hiszen ennek az erőnek a használatát leginkább - elnézést a hasonlatért - az állatvilágban figyelhetjük meg: a nagy hal megeszi a kishalat, az oroszlán a zebrát (territórium szerzés, vadászat, erődemonstráció stb.).

Szomorú, hogy világunk évezredei alatt legtöbb esetben a „ki az erősebb” elv dominált az emberek között is, és akár egyénileg, akár közösségileg az érdekérvényesítés fő eszköze a nyers erő alkalmazása volt (diktatúrák, gyarmatosítás stb.).

Az ember a testi erőt segítségnyújtásra, építésre és nem rombolásra kapja, ez egyfajta ajándék, „tálentum”, aminek a segítségével sok jót lehet tenni egymásért a mindennapokban. A fizikai, testi erőt értékelni kell a maga helyén, és előnyeit felhasználni mások támogatására. A jelentős fizikai erő feltételezi az egészséget is, ami az egyik legkomolyabb érték világunkban. Gondoljuk csak el, a kórházban fekvő, mozgásra alig képes vagy járóképtelen betegek mit megadnának a testi erőért, de kiszolgáltatva, tehetetlenül rá vannak utalva az ápolóikra, akik rendelkeznek ezzel az erővel. Lehetnek nagyszerű terveik, szándékaik, de ezek mit sem érnek, ha nem tudják azokat végrehajtani. 

A testi erő, izomzat karbantartása egy határig előnyös, az azzal való túlzott foglalkozás azonban felesleges energiát köthet le, nála sokkal értékesebb területektől véve el az időt. A testi erő felhasználása tehát függ a többi erő használatától, önmagában ártó is lehet, okosan alkalmazva nagy érték és másokat támogató képesség.

A testi erőt helyes táplálkozással lehet javítani, ún. lassú szénhidrátok, fehérjék és létfontosságú zsírsavak (omega-3) révén. A vitaminok és ásványi anyagok mindegyike támogatja a testi jólélet, ezért a fizikai állapot, erőnlét kulcseleme az étrend, ezen felül természetesen a testmozgás, az izomzat rendszerszerű edzése. Természetesen a sporttudomány számos vegyületet, étrend-kiegészítőt alkalmaz a fizikai teljesítmény megtartására és fokozására (jellemzően az élsportban), nagy kínálata van e kivonatoknak, kapszuláknak (koenzim Q10, L-karnitin, kreatin-monohidrát stb.), általánosan az étrend szerepe a kulcs.

2. Szellemi vagy mentális erő

A gondolkodás ajándék

E területen már az ember jelentősen eltér a bolygó más élőlényeitől, hiszen van tudata, értelme, képes gondolkodni, tervezni, alkotni, megvalósítani. „A gondolatot szent jogként adja az élet.” - írta Viktor Hugo. Valóban csodálatos ajándék ez, a testi erőhöz képest nagyságrendekkel magasabb szintű adomány. A szellemi erő a gondolkodáshoz kapcsolódó, fizikailag nem megfogható, de eredményében mérhető fogalom, és e területnek is van „ereje”, vagy ahogy mondani szokták: a gondolkodás vagy a gondolat hatalma. Minden tett egy gondolattal indul el, a nagy felfedezések is így kezdődnek: egy értelmi felismeréssel, ráeszméléssel.

A szellemi vagy mentális erő szintén részben születési, részben szerzett adottság. Az egyik ember hamar megérti a szakmai téziseket, a másik kevésbé, egyénileg eltérhet a logikai gondolkodás, a tudományok elsajátításának a képessége. Vannak elméleti és vannak gyakorlatiasabb emberek, és ez így természetes. Sokkal többről van itt szó, mint egy IQ-teszt kitöltéséről, azaz a szellemi erő szélesebb és mélyebb fogalomkör, mint az ember tudásbázisa és intelligenciája (intellektuális képesség, fogalomalkotás, megértés, problémamegoldás, információk megőrzése, kommunikáció stb.).

Az elme pallérozható 

A szellemi erő nem feltétlenül jelent magas végzettséget, hanem ez az elmének egy alkalmas állapota és képessége a minőségi, logikus gondolkodásra, a bölcsesség megszerzésére. (Gondoljunk a régi parasztemberekre, akik nem voltak tanultak, de értelmi, szellemi erejük, logikai készségük, természetismeretük, életbölcsességük magas szintű volt.) Mégis fontos az elme fejlesztése, élesítése az élet során.

Nyilván itt is szerepe van a genetikának, de a szellemi erő is növelhető, tanulás, képzés és önképzés, művelődés, elmélkedés által. Csak kevesen születnek zseninek, de előjogunk, hogy képezzük magunkat, pallérozzuk és trenírozzuk elménket, „szellemi edzéseket” folytassunk. Különösen a szellemi állóképesség emelhető, azaz a fókuszált figyelem, a koncentráció megtanulható, elsajátítható, amely nagy előnyt jelent az élet minden területén. Az okos, de gyenge szellemi állóképességű ember kevesebbre viszi az életben, mint a kevésbé nagy tudású, de kitartó elme. A szellemi erő megszerzése és „művelése” alapvetően az ember egyéni feladata és felelőssége, és nemcsak egy-egy területen való (akár tudományos) jártasságot foglal magában, hanem átfogó gondolkodási képességet, mentális energiát, az értelem fokozott működtetését. A régi korokban gyakran éltek polihisztorok (gondolkodók, művészek, tudósok, orvosok), akik széleskörű tudásanyaggal, sokoldalú műveltséggel rendelkeztek az élet számos területén.

A zsenik élete nehezebb

A képzettség függ az egyéni lehetőségektől, jövedelemszinttől, és sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy továbbtanuljanak, így életük más sínen halad tovább. A családfakutatások rávilágítottak arra, hogy sok famíliában, generációról generációra ott volt a szunnyadó tehetség, de a zsenialitás értékes magva nem tudott szárba szökkenni az anyagi lehetőségek, a jó életkörülmények híján. Bizonyos értelemben megfelelő táptalaj, alkalmas környezet, értő fülek és látó szem szükséges ahhoz, hogy valakiben a szellemi erőt, a tehetséget felismerjék és azt hagyják kibontakozni. Ha ez megtörténik, akár a világot is megrengető új felismerések születhetnek, és fejlődés indulhat el. A szellemi erő ilyen értelemben az ember páratlan sajátossága, lehetősége akár a világ felemelésére, megjobbítására is, a tudományok, innovációk, vívmányok által is. Ma már a tehetségeket jobban keresik, felkarolják, akár a zenében, a művészetekben, a tudományban vagy a sportban.

A szellemi erő és az életmód összefüggnek, avagy Ady Endre tovább élhetett volna

Nem titok, hogy a szellemi és a testi erő vagy az egészség összefüggő fogalmak. A zsírban és állati fehérjében gazdag, nehéz ételek tompíthatják a gondolkodást, aluszékonnyá, kedvetlenné tehetnek. Korunkban már az is bizonyított, hogy például a mikrobiom (bélflóra) és az agyműködés is komolyan összefügg (bél-agy tengely). Az egészségtelen, káros szenvedélyekkel kikövezett élet romló szellemi teljesítményt vonhat maga után, az önpusztító életvitel kihat a gondolkodásra, mentális működésre.

Sajnos a zsenik, művészek, lángelmék nem ritkán éltek kicsapongó, rendszertelen, önsorsrontó életet, emiatt életenergiájuk megcsappant, idejekorán meghaltak. Az egyik legnagyobb magyar költőt, Ady Endrét lehet itt példaként említeni, aki nem vetette meg az italt, a droghatású szereket, a testi örömöket, emellett láncdohányos volt; 41 évig élt. Erős természetű ember hírében állt, életét nem tudta igazán uralni, de sok nagyszerű költeményt köszönhetünk neki. Verseit gyakran nem az asztal felett, hanem „az asztal alatt” írta, ittas állapota miatt. Sok művész bizonyára hosszabb ideig élhetett volna, egy tudatosabb életvezetés mellett, ami persze legtöbbször a zsenialitásnak nem sajátja. A nagy elmék sokszor túlságosan is értették a világ borzalmait és ellentmondásait (vagy mélyebben kutattak a miértek után), és lelki érzékenységük, érzelmi intelligenciájuk oly magas szintű volt, amit nem tudtak értelmes síkra terelni, beletemetkezve valamely szenvedélybe, pótcselekvésbe. Ez a terület már komolyan érinti a következő két "erő" témakörét, és tetten érhető lesz, ahogy az ember belső erői egymást segítik, támogatják, kiegészítik. Sokszor a szellemi magaslatokon lévő emberek kiútkeresésének eredménye vagy eredménytelensége az, amit életvitelük vagy időskori elmeállapotuk mutat (lásd Széchenyi vagy Semmelweis életútját), ezért nem is szerencsés ebből következtetéseket levonni. Ahogy a mondás is tartja, gyakran „a jó emberek hamar elmennek”.

A jó szokások javítják az elme állóképességét

Ahogy igaz az, hogy a helytelen szokások rombolhatják a szellemi erőt, igaz az is, hogy a jó szokások javítják. Számtalan értékes vegyület, hatóanyag, vitamin, nyomelem azért is dolgozik a testben, hogy a szellemi, értelmi, kognitív funkciók jól működjenek. Nagy jelentősége van a test karbantartásának, a testedzésnek, a jó vérminőségnek, megfelelő vérkeringésnek, és az értékes tápanyagoknak. Sok példa mutatja, hogy a tudatos életvezetés javítja a kognitív funkciókat, a mentális erőt és állóképességet. Hiszen - a testhez hasonlóan - a szellemi funkciók is ki tudnak fáradni, sőt idővel kimerülhetnek.

Selye János óta tudható, hogy a szellemi erők energiaforrása és tápanyagraktára ugyanaz, ami a testé: a glükóz (szőlőcukor) vagy a májban lévő glikogén, emellett számos vitamin (főleg B-vitamin család és nyomelemek: cink, réz, szelén stb.). Azaz, ha a testi energia- és tápanyagraktárak kimerülnek, a szellemi folyamatok is csökkennek, ezért fontos feladat a szellemi erőket is „tápláló” étkezési formák kialakítása, például diófélék (lenmag, tökmag is), csíráztatott magvak (búza- és kukoricacsíra is), színes növények, algaolaj, sörélesztő, zöldségfélék (kiemelten a káposztafélék) és gyümölcsök révén. Az életünk során fontos, hogy az idősebb kort is kognitív egészségben éljük meg, hiszen így tudjuk csak értékelni, minőségben megélni az életet az utolsó éveinkben is. A mentális működésekben természetesen az idegrendszer sokrétű munkája komolyan jelen van.

3. Lelkierő

Jelen felsorolás akár egy felfelé vezető lépcsőnek is felfogható, amelynek a harmadik lépcsőfokára értünk. Van-e magasabb rendű a szellemi erőnél, a tudásnál, és a gondolkodásnál? Lehet-e nagyobbat említeni a tervező és alkotó elménél? Elmondhatjuk, hogy lehet, ez pedig a lelkierő.

Képesség az akadályok leküzdésére

Biztosan sokszor hallottuk már: „Nincs lelki erőm felkelni” vagy elmosogatni, elmenni futni, nekikezdeni egy nagy munkának. Láthatóan megvan hozzá a testi adottság és erő (ez volt ugye az első pontunk), a szellemi erő és tudásanyag is (második pont), mégsem kerül elvégzésre a feladat, mert nincs hozzá lelkierő. Van a fának gyökere, törzse, ágai és levelei (test és értelem), de a gyümölcsök (tettek) nem érnek meg rajta.

Mi is lehet az a lelkierő, és miért olyan nagy hatalom ez, hogy nélküle a fizikai és szellemi erő is gyümölcstelen marad? Bizonyos értelemben a lelkierő összefügg az akaraterő fogalmával, az érzelmi és hangulati állapottal, a kitartással és türelemmel, tehát ez egy komplexebb terület, mint a korábbiak, és mai napig kutatják (pszichológia, magatartáskutatás). Definíció szerint, a lelkierő az egyén elszántsága, kitartása, következetessége egy cél elérése érdekében, a fennálló akadályok leküzdésének, és a megpróbáltatások elhordozásának képessége, amely a kedélyállapot „magas fokozataival” függ össze (forrás: arcanum.com).

Hiába a szép izomzat és a nagy tudás, ha nincs lelkierő

A lelkierő tulajdonképpen a célok elérésének a képessége, az egyéni akaraterő függvényében. Hiába a fizikai állóképesség és a sok elméleti ismeret, ha nincs meg a szükséges cselekvési akarat, így a lelkierő az előbbi két „erő” elé lép a ranglétrán, mintegy végrehajtást irányító szerepet kap.

Voltaképpen majdnem minden ezen múlik: mennyire vagyunk elszántak és kitartóak egy cél elérése érdekében, mennyire gondoljuk komolyan, elég erős volt-e az elhatározás. Alkalmas tudati és érzelmi állapotban vagyunk az elvégzéshez, vagy hamar elkedvetlenedünk, elveszítjük a motivációnkat, feladjuk. Sok helyen és sokféleképpen oktatják a lelkierő növelésének technikáit is, aminek a részletezésére itt nincs módunk. Általánosan a fizikai és szellemi kitartás (koncentráció, tervezettség, gyakorlás, edzettség) jó alap az akaraterő kifejlődéséhez, emellett a szemléletmód, az érzelmi stabilitás (uralom az érzelmek felett is), a célok pontos ismerete és a naponkénti elszánás sokat segít a lelkierő fejlesztésében. Mindannyiunknak folyamatos fejlődésre van szüksége ebben, senki sem mondhatja el, hogy már tökéletes volna e területen. Emellett az ember hullámzó is lehet, azaz vannak aktívabb, erőben bővelkedő és „lustább”, erőtlenebb, elgyengült időszakaink, ilyen téren a stabilitás, a kilengések csökkentése is előnyös.

Az étrend és a sport nagyban képes csökkenteni a lelki hullámzást, a vércukor- és inzulinszint egyensúlya például e téren alapvető fontosságú. A hozzáadott cukrot tartalmazó, finomított, rostszegény ételek, ipari termékek - ha elsőre furcsának is tűnhet - befolyásolhatják a lelkierőt. Az újabb tudományos eredmények igazolták, hogy a csíráztatott rizsben, zabban és más magvakban képződő gamma-amino-vajsav (GABA) és oryzanol nevű molekulák közvetlenül a hasnyálmirigyben, és közvetve az agyban képesek stabilitást, egyensúlyt létrehozni, amely kihat a közérzetre, hangulatra is (mentális stabilitás). A szakmában a GABA az "akaraterő molekulájának" számít. A lelkierő területén nagy szerepet kap a tápcsatorna mellett az idegrendszer, itt ugye már belépnek az érzelmi, hangulati szempontok is.

Az akadály, mint lehetőség

Miközben tehát a testi erőt és a mentális képességeket, a fókuszált figyelmet és koncentrációt is fejlesztjük, ne felejtkezzünk el az akaraterő és önuralom, a motiváltság területeiről és az akadályokat legyőző szemléletről. A témához értők szerint a nehézségeket lehetőségként lehet felfogni, amelyek nem visszahúzó, hanem előrevivő erőink, ahogy a mondás is tartja: „teher alatt nő a pálma”. Ilyen értelemben a stresszorok (stresszt kiváltó tényezők) aktiválnak egyfajta lelki immunitást és céltudatosságot, amelyek az embert erőssé, kitartóvá tehetik. A lelkierő a körülmények visszahúzó ereje ellenére is viszi tovább a folyamatokat, ehhez természetesen szüksége van a testi és szellemi erőre, azokat mintegy vezényli, irányítja, mozgatja, működteti, serkenti, tehát együtt, „csapatmunkában” dolgoznak. A lelkierő fenntartásában az apró sikerélményeknek (visszacsatolásnak) nagy szerepe van, a sorozatos kudarcok utáni újrakezdés vagy folytatás igen nagy lelkierőről tanúskodik.

4. Erkölcsi erő

Elérkeztünk az erők legmagasabb fokához, a „koronához”, az erkölcsi erőhöz, amely még az előbbieket is felülhaladja. Voltaképpen a döntéshozatali mechanizmusról van szó, amely a lélek legmélyén dolgozik, láthatatlan módon.

Íratlan szabályok

Nehéz általánosan definiálni, mivel az emberek véleménye erkölcs vagy etika terén eltér. A hivatalos álláspont szerint a társadalomban a tapasztalatok alapján helyesnek ítélt viselkedési szabályok összessége, azaz a társadalmi normák, elvárások szerint rendezett elvek alkotják és erre épülnek a jogi szabályozások is. Ugyanakkor az erkölcs a jog „felett” áll, hiszen számos jogilag elfogadható cselekedet létezik, ami ugyanakkor etikailag megkérdőjelezhető, azaz vannak „írott és íratlan szabályok”.

Egyetemes erkölcsi elvek

Más szemszögből nézve az erkölcsi elvek a társadalmi elvárások felett állnak, történelmi korszaktól függetlenek, és általánosan az élet (ezen belül is az emberi élet) kiemelt védelmét szolgálják, személyválogatás nélkül (protektív szemlélet, melybe a teljes élő és élettelen környezet is beletartozik). Amikor az erkölcsi elveket és törvényeket az ember alkotja, mindig hiba csúszik a leírásokba, hiszen még a jó emberek esetében is „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Az ember „önvédő és énvédő” személyisége miatt egyetlen korban sem születtek tökéletes rendeletek, és mindig volt egy szűk érdekcsoport, akik hasznot húztak a jogi szabályokból, ami nem etikus.

A vallási területeket vizsgálva, a Bibliában található Tízparancsolatot lehetne említeni, mint olyan egyetemes erkölcsi alapszabályok összességét, amelyben nincs benne egy adott korszellem hatása, társadalmi elvárás vagy részrehajlás, és az élet minden területére kiterjed (élet- és tulajdonvédelem, munka-pihenés, szülők tisztelete, beszéd, házasság, kívánságok, függőségek elkerülése stb.) tömörsége ellenére.

Iránytű és mágnesek

Az erkölcsi erő az ember szabad döntési és választási képessége, azaz jó és rossz közötti különbségtevő „hatalom”, amelynek fontos eleme a lelkiismeret. Igen érzékeny és életfontosságú terület ez, mint ahogy az iránytű a hajózásban.

Az erkölcsi erőt befolyásolja az egyén számára a jó és a rossz fogalma (ki mit nevez annak), a jó elvekhez való ragaszkodás, és a rossztól való elfordulás igényének erőssége. Az erkölcsi erő is nevelhető, edzésben tartható, ám – ahogy az iránytű is a mágnesek hatására pontatlanná válik – a lelkiismeret is bizony félrecsúszhat, és iránymutató helyett alkalmazkodó, megalkuvó, önfelmentő, önigazoló „entitássá” alakulhat, az ego (önző én) irányítása alatt.

Az erkölcsi erőt a nevelés, a család, a közvetlen társaságok (és azok elvárásai, belső szociális szabályai), a munkahelyi közösségek, az olvasmányok, a filmek, a zenék, a számtalan, minket érő külső és belső hatások - és az azokra adott válaszaink - befolyásolják, napi szinten. Emellett az életvitelnek és az addikcióknak is van szerepe.

Az erkölcsi erőt irányító agyi-idegi központ élő és szenzitív része a léleknek, amely minden percben, szakadatlanul dolgozik, kiértékel, összevet, „kéréseket” fogalmaz meg az értelem felé, jóra int, és patikamérlegként, grammonként mérlegeli az élet dolgait. Komoly és fárasztó munka ez, amelyben az agy számos része (kiemelten a homloklebeny „gondolatszűrő” funkciója) és a központi idegrendszer kulcsszerepet vállal, végül, igen rejtélyes módon, az emberben döntések születnek.

Erkölcsi erő és életmód

Minden erő esetében láthattuk, hogy összefügg az életvezetéssel, étrenddel, szenvedélyekkel, különösképpen így van ez az erkölcsi kiértékelő rendszerrel is. Minél érzékenyebb egy mechanizmus, annál kisebb hatások is kilengésre késztethetik, ahogy a patikamérlegre egy apró szellő is hat, a nagy ipari hídmérlegre nem.

Az erkölcsi ítélőképességet minden olyan vegyület befolyásolja, ami az ún. vér-agy gáton átjut, legyen az pszichoaktív (koffein, alkohol, számos gyógyszer), vagy tudatmódosító (droghatású) szer. Emellett az élelmiszerekben lévő mesterséges anyagok (szintetikus színezékek és édesítőszerek), vegyszerszármazékok, a rossz táplálkozási szokások (B-vitamin és nyomelemek hiánya), az elégtelen folyadékbevitel, a napfény és a testmozgás hiánya, valamint a kialvatlanság is befolyásoló tényezők. A cukorban, zsírban, feldolgozott és állati eredetű élelmiszerekben gazdag étkezési formák tompíthatják az erkölcsi erőt (ahogy a szellemi erőt is), és megzavarhatják a döntéshozatali mechanizmust, míg a növényi dominanciájú táplálkozás segítségére van értelemnek, léleknek. Nem véletlen, hogy a tisztítókúrákat is növényi levekkel végzik (léböjt). Hasonlóan a nagy étkezések után is homályosabb, ködösebb a tudat, ezért a komolyabb döntéseket sosem a nagy evések után javasolják. A mértékletesség és önuralom (lelkierő) ilyen értelemben erősítheti az erkölcsi erőt, és visszafelé is működik: a meghozott jó döntések motivációt adnak a léleknek a jó cselekvéséhez.

Megemlíthető, hogy az életmód és az etika összetartozó fogalmak a környezetvédelmi, állatvédelmi területeken is, túl a humán egészségtudatosságon.

Valódi szabadság

Az erkölcsi erő az élet legszebb, egyben legszemélyesebb és legsebezhetőbb része, az emberi szabadság nagy példája és eszköze. A döntéseinkért nem okolhatunk senkit, hiszen nem születési adottság, hanem genetikától független, teljesen egyéni képesség. Nyilván sokan megpróbálják ezt irányítani, befolyásolni, a diktatúrák (és az ún. államvallások) nagy ellensége az egyéni erkölcsi ítélőképesség és – akár a nagy tömegekkel szemben is – a jó döntés meghozása és képviselete (ez utóbbihoz már kell lelkierő is). A történelem folyamán nem kevés ember szorult perifériára vagy áldozta fel az életét e kérdés miatt – a lelkiismeretük jelzett és nem engedtek a társadalmi, politikai vagy vallási nyomásnak.

A négy erő kapcsolata – a „fantasztikus négyes”

Az erkölcsi erő belső döntéshozó munkája kihat a lelkierőre, ahogy ez említésre is került, erősítve egyes célokat, a lelkierő pedig felébreszti, mozgatja a szellemi és fizikai energiákat, ilyen módon dolgoznak össze az ember „erői”, létrehozva a tetteket és a változást.

Az emberben munkálkodó erők tehát egymásnak "segítő kezet" nyújtanak: az erkölcsi erő megadja a választás útját, a lelkierő folyamatban tartja az akaratot és a tevékenységeket, egyben támogatja a mentális funkciókat. Mindezekhez pedig az értelem okosan segítségül hívja a testi erőt.

Hosszú út vezet addig, amíg megérik egy szemléletmód, életvezetési modell, és óvatosnak kell lennünk, amikor egymásra tekintve megpróbáljuk megítélni, kiben mi zajlik. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – szól az evangéliumi tanács, utalva arra, hogy amikor másokat elmarasztalunk, előfordulhat, magunk is hasonló hibákat vétünk, ám ez utóbbival szemben elnézőek vagyunk.