Az már talán egyértelmű mindenki számára, hogy az UVA és UVB sugárzás mennyi kárt okozhat a bőrünkben, az égési sérüléstől elkezdve a fotoöregedésen át a DNS közvetlen roncsolásáig. Ez ellen többféleképp védekezhetünk, például úgy, hogy nyáron, vagy amikor erős az UV sugárzás, délelőtt 11 és délután 4 óra között nem tartózkodunk napon, vagy hosszú ruházatot viselünk. Ezek mellett nagyszerű védekezési módszer a napvédő szerek használata, amit nem csak a strandon érdemes bevetni, hanem sportoláskor, kirándulások alkalmával is.
Rengeteg különböző napvédő adalékot tartalmazó kozmetikum van forgalomban, a napvédővel ellátott nappali arckrémektől és a folyékonyabb, könnyebben terülő naptejtől kezdve, ami akár sprays kivitelben is beszerezhető, a nehezebb, vízálló, olaj alapú krémekig, azonban a kérdés újra és újra visszatér: vajon biztonsággal használható termékekről van-e szó? Nem ártunk-e többet, ha használjuk ezeket, mint ha nem használnánk?
Nos, ahhoz, hogy megtaláljuk a választ, tudni kell, hogy az Európai Unión belül a kozmetikumok szabályozása sok területen még az élelmiszeriparnál is szigorúbb. Azokat a kozmetikai alapanyagokat, amelyek biztonságos használatával kapcsolatban kérdés merül fel, független, szakértői bizottságok vizsgálják meg, és az eredményt nyilvánosságra hozzák, azok bárki számára hozzáférhetőek, és ajánlásokat, vagy adott esetben minden kozmetikumot gyártó cég által (jó esetben) betartott hatérértékeket állapítanak meg. Ez egy folyamat, egy-egy vizsgálat több hónapig is elhúzódhat. Ebből következik, hogy lehetnek olyan alapanyagok, amelyről ma azt gondolja a szakma, hogy ártalmatlan, és holnap kiderül, hogy mégsem az.
Fizikai és kémiai fényvédők
De egyáltalán, mik azok a fényvédő adalékok?
A fényvédő alapanyagokat két nagy csoportba szokás sorolni, a fizikai úton védelmet nyújtók, és a kémiai reakció során UV sugárzást elnyerők körébe. A fizikai fényvédők hatása nem bonyolult: úgy kell őket elképzelni, mintha ezernyi apró tükröt szerelnénk fel a sejtjeinkre, amik egész egyszerűen visszaverik az UV sugarakat, még mielőtt azok egyáltalán eljutnának a bűrünk legelső rétegéig. Két ilyen fizikai fényvédő adalékot ismerünk, a cink-oxidot és a titánium-dioxidot. Mindkettőből létezik nanoméretű változat is, és ha a kedves Olvasó megnézi egy napvédő krém összetevőinek listáját, azon zárójelben szerepelnie kell a nano kifejezésnek, ha ilyet alkalmazott a gyártó. A nanomérettől sokan tartanak, azonban legjobb tudomásunk szerint ezek is még annyira nagyok, hogy fizikailag képtelenség, hogy akár csak az epidermis legfelső rétegén átjussanak.
A fizikai fényvédők tehát, mai tudásunk szerint teljesen megbízhatóak, a bőrünkre, a szervezetünkre és a környezetre is ártalmatlanok, sőt, kisbabák és kismamák is bátran használhatják az ilyen napvédőket.
A kémiai fényvédő adalékok viszont másképp működnek: a bőrünk felső rétegébe szívódva az UV sugarakat kémiai reakció során közömbösítik. Sokféle ilyen alapanyag létezik, közülük talán az egyik legismertebb az octyl methoxycinnamate. Mivel a különböző UV szűrők hatékonysága - legyen szó akár kémiai, akár fizikai alapanyagról - többszörösére növelhető, ha keverve alkalmazzák őket, ezért a legtöbb termékben nem csak egy vagy kétféle fényvédőt használnak. Egy jól funkcionáló napvédő krém kikísérletezése és bevizsgáltatása egyébként hosszadalmas, bonyolult és költséges eljárás, és fontos, hogy az ilyen termékeknél minden esetben jól láthatóan megjelölik a csomagoláson a faktorszámot. Amennyiben nincs faktorszám feltűntetve, vagy a termék leírásában ehhez hasonló mondatot olvas: "a fényvédő anyag gyártójának leírása alapján az általunk használt alapanyag ennyi és ennyi faktorszámot biztosít", a termék nagy valószínűséggel nincs bevizsgálva a faktorszámra, és ezért a használata meglehetősen kockázatos lehet. Inkább menjen biztosra, és válasszon olyan terméket, amin egyértelműen jelölik ezt az adatot.
Sokáig úgy tudtuk, hogy a felhámból a kémiai fényvédő adalékok nem jutnak a bűrünk mélyebben levő rétegeibe, azonban az amerikai gyógyszerügyi hatóság (FDA) egy kisebb klinikai tesztet végzett el nemrégiben, aminek az eredményeit a JAMA nevű tudományos szaklapban publikálta, és kiderült, hogy bizony ezek az adalékok bekerülnek a véráramba is. Arra külön felhívják a figyelmet, hogy az, hogy egy adott anyag bekerül a bőrön keresztül a keringésbe, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alapanyag nem biztonságos.
Melyiket válasszam?
Egyelőre folynak a kutatások arról, hogy milyen hatással van ez pontosan a szervezetünkre, azonban addig is, két fontos tanulságot levonhatunk az előbbiekből.
Az egyik, hogy a semmilyen védelemnél még mindig jobb akármilyen fényvédő kozmetikum alkalmazása. Az UV sugárzás veszélyes, és ez nem gyerekjáték, mivel a DNS-t közvetlenül károsító, mélyre hatoló anyagról (UVA sugárzás) van szó. És sajnos a leégés sem sokkal kellemesebb a bőrünk számára (amit az UVB sugárzás okoz), ez ugyanis hosszabb távon ugyanolyan kellemetlen hatásokat válthat ki, az öregedési folyamatokat is meggyorsítja.
A másik, hogy ha biztosra akar menni, válasszon olyan fényvédő kozmetikumokat, amik csak fizikai fényvédőket tartalmaznak. Bár egyelőre nem jelenthető ki, hogy a kémiai fényvédők károsak lennének a szervezetünkbe kerülve, ha ódzkodik ettől a gondolattól, a fizikai fényvédelem jelentheti a megoldást, mivel nem jutnak be a keringésbe, sőt, a bőr legfelső rétegébe sem, csupán a bőrünk felszínén "ülve" verik vissza a nap káros sugarait.
N. Ambrus Orsolya
kozmetikai vegyész
