Újabb intelligens molekulák: a nukleotidok
Szerző: Tóth Gábor
Az anyatejről szóló cikksorozat egy újabb részének tekinthető ez az írás is, mégis önálló tartalomként jelenítjük meg, jelentősége miatt. Korábban részletesebben szó esett az anyatej oligoszacharidjairól, azaz prebiotikus anyagairól, amelyek szelektíven táplálják a hasznos kultúrákat - a károsak eközben "éheznek" -, illetve számos fertőző, destruktív ágens, mikroba megkötését végzik, így azok nem a bélfalhoz kötődnek, hanem az oligoszacharid-láncok valamelyikéhez (emiatt is van igen változatos cukor-mintázatuk).
Egy másik "okos" molekulacsoportot képeznek a nukleotidok, amelyekből a nukleinsavak épülnek fel, ezen belül is a DNS- és RNS-molekulák. Az emberi, női anyatejben jelentős mennyiségben vannak nukleotidok - ebben is egyedi az anyatej -, amelyek ahhoz szükségesek, hogy vihargyorsan felépüljenek a hasznos tejsavbaktérium nukleinsavak, azaz DNS-ek az újszülött bélrendszerében, és meginduljon a gyors hasznos bélflóra kolonizáció. Emellett támogatják az új testi sejtek képződését is, hiszen minden sejtnek része a DNS, így nukleotidokra is szükségük van.
Amikor a gyártás lassul
A nukleotidok olyanok, mint háznak a tégla, sőt többek: a sejtek közötti jelátvitelben és enzimfolyamatokban is részt vesznek, azaz - maradva a ház példánál - a tégla mellett malterként és a falban elektromos vezetékként is működnek. Az élelmiszerekben nincsenek igazán nukleotidok, ezeket a máj készíti precíziós munkával a tápanyagokból. Ez idő- és energiaigényes folyamat, amelynek késlekedése, elhúzódása hibás sejteket (DNS-t) eredményezhet.
Ráksejt akkor jöhet létre, ha a nukleotidok érkezése némileg késik, a DNS-összerakáskor kapkodni kell és a kettős hélixet (DNS-t) reparáló enzimek ilyenkor sajnos hibázhatnak. Ha csak egymilliárd esetből egyszer nem veszik észre a hibás kötődést, baj van, szóval itt szükséges a maximalizmus. Tekintettel arra, hogy naponta milliószámra kell elöregedő, leépülő vagy deformált sejteket megújítani, elképzelhetjük, milyen komoly projekt ez a májnak, majd a szállítás a megfelelő helyre és az összeszerelés DNS-molekulává is hatalmas feladat
Néhány megdöbbentő adat a DNS-ről
Ide kívánkozik néhány meglepő adat: egyetlen gramm DNS molekula mintegy 215 millió GB információ tárolására képes. Minden sejtben olyan hosszú DNS-lánc szintetizálódik (nyilván összetekert formában), ami a Föld és a Nap közötti távolság 600 szorosa. Egy átlagos élet alatt az előállított összes DNS-láncok hossza eléri az egy fényévnyi távolságot (9,46 billió km). A humán genom 3.2 billió bázispárból áll (forrás: dnskozpont.hu. 1 billió = 1000 milliárd).
Tehát összességében komoly munkát, odafigyelést igényel a pontos DNS-másolás, és itt még nem beszéltünk arról, hogy minden sejt más-más génszakaszokat használ aktívan ebből az elképzelhetetlenül hosszú molekulából. Ma már az is tudható, hogy a DNS működése étrendi és életmód összefüggéseket is mutat. A vírusok például jól értenek a nukleotidokhoz, átprogramozzák az emberi sejteket ezek gyártására, majd hamar összeállnak egy vírus-egységgé, mint valami intelligencia - pedig a vírusok nem élőlények. Látható tehát, hogy az egyik kulcs az egészséghez a DNS-hez szükséges alapelemek, a nukleotidok gyors megléte és a sejtépítés célhelyére jutása.
"Nukleotid-termelő" innovatív technológiák
Ha létezik olyan technológia, ami képes nukleotidokat szintetizálni és mennyiségüket növelni az élelmiszerben, azt nagyon meg kell becsülni, kiemelt hozzáadott értéket jelent. Jelenleg ezzel a területtel viszonlag kevesen foglalkoznak, szakmai jelentősége és élettani hasznossága ugyanakkor jelentős lehet, nyilván ezt még kutatják.
A csíráztatáskor az anyamag sok nukleotidot készít, hogy a csírakezdemény rohamosan tudjon növekedni, és ilyenkor szükség van az új sejteknek a DNS-szintézishez ezekre az anyagokra. Az idő szűkre van szabva ebben a kritikus fejlődési szakaszban, így nem véletlen, hogy előre dolgozik a növény, ez növeli az életképességét. A híres GABA nevű vegyület felhalmozódása is ennek köszönhető: az 5’-AMP nevű nukleotidból képződik, és ingerületátvivő anyagként funkcionál, embernél vércukorszint-beállító, bélrendszeri kommunikációt támogató, alvás-ébrenlét szabályozó stb.
A tejsavbaktériumoknál ugyanez a helyzet: eleinte látszólag semmit nem csinálnak (a mikrobiológiában ez az ún. lag-fázis: alkalmazkodás, felkészülés a szaporodásra), a valóságban ipari mennyiségű nukleotidot gyártanak, ezután nagy hirtelenséggel és döbbenetes sebességgel szaporodni kezdenek (log vagy exponenciális szakasz). Ez utóbbi történik az anyatej hatására is. Ezért a csíráztatott és fermentált élelmiszerek DNS- és RNS-képző szerepe igen jelentős, és mivel nem kell foglalkozni a májnak nukleotid képzéssel annyit (van kínálat az élelmiszerből), bőven fókuszálhat a szervezet a sejt DNS-ek pontos és hibátlan felépítésére, valamint a gyengébb, „meghibásodott”, öreg sejtek lecserélése is felgyorsul. Részben ez a magyarázata a szervezet megújulásának és a kitűnő erőnlétnek a nyers csírák és a tejsavasan erjesztett élelmiszerek hatására (a savanyított káposzta és a kovászos uborka is ide tartozik).
A következő ábrán látható csíráztatott magvak (pl.: mungóbab) nagy mennyiségben tartalmaznak nukleotidokat, természetesen minden emberi fogyasztásra szánt mag esetében ez elmondható.
A csíráztatás és a fermentálás tehát külön is nukleotid-halmozó módszerek, ám ennél is többről van szó.
Kettő az egyben
A kutatásainkban (blnce.hu) az előbbi két technológiát párhuzamosan, együtt alkalmazzuk. A csíráztatott magvak nuklotidjai és oligoszacharidjai révén gyors szaporodásnak indulnak a magvakra oltott hasznos, probiotikus tejsavbaktérium kultúrák, amelyek máris folytatják a nukleotid és GABA termelést. Ennek a bonyolult mechanizmusnak - tehát a csíráztatott magvak tejsavas erjesztésének - a megértése a mai napig zajlik, és az ún. szimbiotikus étrend nukleotid-bevitelt és sejtközötti jelátvitelt, valamint bélrendszeri cross-talk funkciót (nyálkahártya-kommunikációt) segítő tulajdonsága a szakmai vélemények szerint nagyban a bélflóra és a sejtregeneráció segítségére lehet, ideértve a máj védelmét is.
A jelzett nukleotid-termelő mechanizmusok kiegészítik az antioxidáns és egyéb betegségmegelőző folyamatokat - különös tekintettel a daganatok elleni védelemre -, ezért a fermentált élelmeken élő embereknél (népeknél) a kutatások szerint kisebb számos civilizációs betegség megjelenési valószínűsége. A jelenlegi tudományos eredmények tehát ígéretesek, a tapasztalatok kiemelkedők, de még sok kutatómunkára lesz szükség a jövőben. Bizonyos értelemben forradalmian új felismerésekről, eredményekről van szó, amelyek valószínűleg befolyásolni fogják a jövő étkezési kultúráját is, a kisdedtől a felnőttig.
