Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a weboldal működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Egy vitamin felfedezésének tanulságos története

Egy vitamin felfedezésének tanulságos története

Ritkán gondolunk bele, hány ember halálát okozta és okozhatja egy "apró" finomítási eljárás, a gabonamagvak hántolása. Íme egy történet, amely intő példaként szolgálhat az utókor számára is: a beri-beri (B1-vitamin hiány) elterjedése és a gyógyulás útja.

A B1-vitamin hiány (beri-beri) és a fehér rizs

                             

A XIX. században egy furcsa betegség kezdett tömegesen megjelenni az európai befolyás alá került maláj államokban, Indiában és Japánban. Ez a beri-beri, amely egy súlyos ideggyulladással, lesoványodással, bénulással, izomgörcsökkel, szívelégtelenséggel, majd sok esetben halállal járó kórkép. Ma már tudjuk, hogy a betegséget egy létfontosságú vitamin, a B1-vitamin vagy tiamin hiánya okozza.

 

Egyoldalú táplálkozás a holland gyarmatokon és a Távol-Keleten

 

Különösen a szegény világban volt jellemző a beri-beri, az egyoldalú hántolt rizs fogyasztása miatt. A gyarmatosított területek börtöneiben az elítéltek 80%-a beteg volt, az általános lakosság körében 60%, a hegyek között lakóknál 30% volt az arány. Eleinte járványként kezelték, amit a gyarmatosítók terjesztenek, mivel „mindenütt ott terjedt, ahová a fehér ember betette a lábát.”

Azokon a területeken, ahol az emberek a rizs mellett más táplálékot is ettek, kevésbé terjedt a kór, azonban a fehér rizs volt a legegyszerűbben elkészíthető étel, így legtöbben szinte kizárólag ezt használták.

 

A szokásos „menetrend” - a valós okra rámutató orvos szavára nem figyelnek

 

Idővel egyes orvosok már táplálkozási eredetű betegségre gyanakodtak, és az egyoldalú étrenddel hozták összefüggésbe, bár elméletüket eleinte senki nem hallgatta meg. 1874-ben egy holland hajóorvos (Van Leent) a hajómunkások étrendjét átalakította, és a kizárólag fehér rizst tartalmazó „napi menüt” fehérjében és zsírban gazdagabb ételekkel cserélte fel. A betegség aránya ekkor 60%-ról 7%-ra esett. Bár történelmi jelentőségű ez a felismerés, mégsem hozott valódi áttörést a tudományos világban és a népesség körében. Nem először érvényesült a törvényszerűség: az úttörő kutatók, tudósok nézeteivel csak évtizedekkel később, vagy haláluk után állnak szóba. (Gondolhatunk itt a szintén ebben az időben élt francia tudós, Louis Pasteur munkásságának kezdetére – és hatalmas akadémiai vitáira - , vagy az ugyancsak XIX. századi magyar orvos, Semmelweis Ignác munkásságára.)

 

A japánok megoldják, a hollandok rövidre zárják a kérdést

 

Ugyanebben az időben a japán admiralitás igazgató orvosa (K. Takaki) szintén közelebb jutott a megoldáshoz, amikor a rizsfogyasztást nevezte meg elsődleges oknak, azonban a nitrogénbevitel alacsony mértékére gondolt fő kiváltóként. Elrendelte a fehérjebevitel növelését egyes hajókon, míg másokon a fehér rizs maradt a fő táplálék. A húst kapó tengerészek körében megszűnt a betegség, a rizst fogyasztóknál megmaradt, amely látszólag igazolta az orvos hipotézisét. A haditengerészetnél így 1887-ig nullára csökkent a betegek száma.

A holland gyarmatokon az elszegényedéssel párhuzamosan azonban a beri-beri rendre felütötte a fejét és szedte áldozatait. 1880-ban a holland kormány bizottságot küldött ki a beri-beri okainak tanulmányozására, azonban a bizottság „üres kézzel” tért vissza. A kormány - nem törődve Van Leent megfigyeléseivel és nyilván nem tudván a japán eredményekről sem - a betegséget gyógyíthatatlan fertőzésnek nyilvánította, mivel gyógyszert nem talált rá.

 

A fogházorvos, az új gondnok és a takarékosság

 

Christian Eijkman holland fogházorvos azonban a gyarmatokon maradt tovább kutatni. Megfigyelte, hogy a fogház udvarán tartott tyúkok is megbetegszenek, amely a fertőzés mellett szólt. Ugyanakkor a tyúkok meggyógyultak, amikor a fogház új gondnokot kapott, aki takarékossági megfontolásokat tartott szem előtt. A tyúkok a drágábbnak és értékesebbnek számító konyhai maradék (hántolt rizs) helyett az értéktelen „hulladékot”, azaz a rizskorpát és szemes takarmányt kapták az új gondnok utasítására, amely láthatóan a baromfiudvar lakóinak gyógyulásához vezetett.

Eijkmann rájött, hogy van valami a rizs és más szemes gabonák héjrészében, amit ő – hibásan – ellenméregnek (antiberiberi-faktornak) gondolt, amely semlegesíti a fertőző ágens toxinját. Úgy vélte, enélkül a rizs hiányos, vagy betegséget okozó élelmiszer és ez okozza a beri-berit. Romló egészségi állapota miatt azonban vissza kellett térnie Hollandiába, így egyik kollégája folytatta a vizsgálatokat.

Eijkman megfigyelését persze az akkori tudományos világ szóra sem méltatta, s csak több évtizeddel később, a tényleges ok (B1-vitamin hiány) felfedezésekor kapott fiziológiai Nobel-díjat, halála előtt egy évvel, 1929-ben.

Eközben Amerikában divat lett a teljes gabona

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy eközben az Egyesült Államokban egyre nagyobb erővel haladt az 1860-as években induló egészségügyi mozgalom (akkori nevén mértékletességi reform), és sorra alakultak a reformklubok (keresztény mértékletességi társulatok), nem ritkán több száz fővel. A munka központja egy idő után Battle Creek lett (itt létesült a világ akkori legnagyobb szanatóriuma is), ahol több ezren is összejöttek az egészségügyi programokon, e célra hatalmas sátrakat állítottak fel és hosszú asztalokon egészséges ételeket kínáltak. A reform jeles képviselői vegetáriánusok voltak és a teljes értékű gabonákat (jól átsütött barna kenyeret, cipókat), dióféléket és hüvelyeseket változatos formában és előszeretettel javasolták, így e területeken nem volt jellemző a B1-vitamin hiány. A reformerek egészséges, jó teherbírású emberek voltak, a legelső mértékletességi társulat alapítója egy hajóskapitány, Joseph Bates volt, aki még nyugalomba vonulása után is energikus, példamutató életet élt. A korabeli leírások szerint az idős, nyugalmazott Bates kapitány vitalitását látva sokan egészséges életmódra tértek át.

 

Létezik-e a beri-beri ma?

 

A beri-beri ma sem ritka betegség azokon a helyeken, ahol nagy a szegénység és a hántolt rizs a fő táplálék (Pl.: Indonézia elmaradott területei). Ezen felül az alkoholizmus és az anorexia nervosa is társulhat B1-vitamin hiánnyal. Kialakulásakor eleinte fáradtság, apátia, aluszékonyság, mentális zavarok jelennek meg (koncentráció- és memória problémák), később az előrehaladott kórkép súlyos ideg- és mozgásrendszeri jelei mutatkoznak.

Érdemes szót ejteni azonban a relatív B1-vitamin hiányról, azaz a jóléti társadalmak „fehér termék”-fogyasztásáról (minőségi éhezés), amelyeknek alapja a hántolt búza és rizs. Tény, hogy ebben az esetben nem alakul ki a beri-beri a népességen belül, hiszen az étrendben szerepelnek más, B1-vitamin források (húsfélék, bab- és borsófélék, olajos magvak stb.), azonban már a 80-as évek táplálkozástudományi jelentései is jelezték, hogy a relatív B1-vitamin hiánnyal (fehér termékeken) felnövő generációk mentális, idegrendszeri kilengésekre hajlamosabbak lesznek, amely feltevés igazolódott. A rendszeres koffein- és cukorbevitel szintén csökkenti a szervezet tiaminszintjét. A teljes őrlésű gabonákat, sütő- és sörélesztőt, főzelékféléket és hüvelyeseket és olajos magvakat használóknál a szellemi, mentális fejlődés kiegyensúlyozottabb. (Nyilván más B-vitaminok is szerepet játszanak az idegrendszeri folyamatokban, a B1-vitamin mégis külön említendő itt.)

A B1-vitamin (tiamin) jellemzői

 

A vitaminok kutatása ma már nagy magasságokba fejlődött. A B1-vitamin vízben jól oldódó, ám hőérzékeny vegyület (barna kenyérben, főzött müzlikben csökken, csírázott gabonákban igen jelentős a mennyisége.) Szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, az agyi és idegi funkciókban (szellemi erő), a megfelelő szívműködésben és egyes antioxidáns mechanizmusokban. Forrásai a teljes gabonák, gabonacsírák, müzlifélék, hüvelyesek, sütőélesztő (pástétomok), sörélesztő.

 

Zárszó

 

A beri-beri kialakulásának fő oka a hántolás, valamint az egyoldalú táplálkozás. Bár a kifejezett betegség a jóléti társadalmakban nem jellemző, de a B1-vitaminból sokkal jobb ellátottságra tehetünk szert a teljes értékű növényi táplálékok, magvak által. A modern élelmiszeripar ma is sokféle finomított élelmiszert gyárt, és a sütőipari termékek legnagyobb része fehér termék. A fehér rizs szintén széles körben elterjedt, a barna rizs bevitele kevésbé jellemző (nem fő olyan puhára, rágásra késztet, jellemzőbb az íze stb.).

Ugyanakkor a fejlett és fejlődő országokban is vannak mélyszegénységben élő családok, ahol az egyoldalú fehér kenyér, tészta és hántolt rizs rendszeres adása B1-vitamin hiányt alakíthat ki.

 

Forrás: Obál F.: Emberi test II. 833-834. o. Gondolat. Bp. 1986.

Kapcsolódó termékek

Bio Lenmag Crunchy
Blnce
2 190 Ft
Kosárba
Arany lenmagliszt 250 g
Éden Prémium
389 Ft
Kosárba
Chia (aztékzsálya) mag
Éden Prémium
699 Ft
Kölestészta orsó paradicsom rozmaring
Éden Prémium
690 Ft
Kölestészta - szélesmetélt
Éden Prémium
670 Ft
Lenmag 250 g
Éden Prémium
335 Ft
Kölestészta cérnametélt
Éden Prémium
591 Ft
Kosárba
Kölestészta orsó
Éden Prémium
591 Ft